Sokak számára a lelki béke idilli képei homályba vesznek a fiatalkor ködös emlékei között. Sóhajtva emlékszünk rá vissza, milyen könnyű és harmonikus volt az élet, mikor még nem voltak befizetésre váró számlák, zsarnokoskodó főnök, vagy nem ordítottak a gyerekek megállás nélkül. A stressz az idő előrehaladtával beköltözik a lakásunkba, velünk vacsorázik, sörrel a kezében nézi a tévét, mellettünk alszik az ágyban és gyakran vendégül látja a barátait is, a félelmet és az aggódást. Azonban, ha elég mélyre ásunk, és megértjük, honnan jöttek, akkor sikeresen ki tudjuk őket lakoltatni.

Selye János úgy definiálta a stresszt, mint „külső vagy belső ingerekre adott, nem specifikus választ”. Vagyis a stressz egy válasz. A mi válaszunk valamilyen helyzetre. Nem az a stresszes, ami történik velünk, hanem az, hogy mi úgy döntünk, hogy stresszel válaszolunk. Ez egy nagyon jó hír, mert bármikor meg van hozzá a hatalmunk, hogy máshogy reagáljunk! A stressz reakciók nem velünk születettek, amit mi sem bizonyít jobban, mintha megfigyeled, a kisbabák mennyit stresszelnek!

Meg kell említenünk azt is, hogy van jó stressz is. Sőt, stressz nélkül képtelenek lennénk az életben maradásra és a fejlődésre. A jó stressz inspirál, lelkesedéssel és energiával tölt fel. Ilyen lehet például az esküvő, vagy egy új munkahely. 

A stresszkezelés legfontosabb pontja az irányítás. Ha úgy érezzük, hogy nem mi irányítjuk az életünket, és ki vagyunk szolgáltatva a történéseknek, akkor az életünkről és magunkról is negatívan fogunk vélekedni. A legtöbb örömet és elégedettséget azokból a dolgokból nyerjük, ahol azt érezzük, hogy mi irányítjuk a dolgokat, ahol befolyásunk lehet az eseményekre. Ezért lehet jól feltöltődni a mozgásból és a kreatív tevékenységektől. Ezekben a helyzetekben, minden pillanatban mi hozzuk meg a következő döntést.

A stressz forrásai

1. Az aggódás – Ezt gyakran a szülőktől tanulják meg a gyerekek. A legfurcsább az aggódással kapcsolatban az, hogy vagy a múlt, vagy a jövő miatt aggódunk. A múlton képtelenség változtatni, a jövő pedig messze van és nagy eséllyel amúgy sem az fog bekövetkezni, ami miatt aggódunk.

• Az aggódás ellen semmi mást nem kell tennünk, mint visszarántani magunkat a jelenbe. Az általános iskolában egy gyerek sem foglalkozik az érettségivel. Egyrészt a képességeket is útközben szerzi meg, amivel legyőzheti majd ezt az akadályt, másrészt jobban nyomasztja a témazáró. Ne arra koncentrálj, hogy mi lesz, hanem arra, ami előtted van!

• Egy másik módszer, amivel könnyedén hatástalaníthatjuk az aggódást egy négy lépéses módszer.
  • Pontosan írd le, az aggódást kiváltó helyzetet!
  • Elemezd, hogy mi a legrosszabb, ami történhet! (Ez gyakran nem is olyan szörnyű.)
  • Fogadd el, ami jönni fog, akkor is, ha ez a legrosszabb kimenet!
  • Kezdj el azon dolgozni, hogy javíts a legrosszabb eshetőségen!

    Nézzük meg ezt a gyakorlatban!

• A stressz forrása az, hogy a túlóráim nincsenek kifizetve, pedig jogosult lennék rá. Beszélni kell a főnökömmel.
• A legrosszabb, ami történhet, hogy továbbra sem fizet ki, de ebben az esetben felmondok. A másik legrosszabb eset, ha kirúg.
• Ezt el tudom fogadni.
• Mielőtt beszélek a főnökkel, felfrissítem az önéletrajzom, átlapozom az álláshirdetéseket és összeírok száz olyan céget, ahol szívesen dolgoznék és akiknek el tudom küldeni az önéletrajzom, már aznap, amikor a legrosszabb bekövetkezik.

Ha a megoldáson dolgozol, nem lesz időd a problémával foglalkozni!

2. Nincsenek célok – Vagyis nem tudjuk, merre tartunk, mit szeretnénk elérni, ebből kifolyólag nem vagyunk tisztában a fontossági sorrenddel és nem gazdálkodunk jól az időnkkel sem. Az ember csak akkor képes jól érezni magát, ha egy számára fontos cél elérésén dolgozik.

• Írj össze tíz dolgot, amit idén meg szeretnél valósítani! Ez már önmagában lelkesítő lesz.

• Ha több időd van, készíts hosszabb távú terveket! Képzeld el, hol szeretnél tartani 5 vagy 10 év múlva. Akár kereshetsz ezekhez kapcsolódó fotókat a neten, beállíthatod őket háttérképként, vagy kinyomtatva készíthetsz egy motivációs falat.

3. A befejezetlen cselekedetek – A félbe hagyott munka szinte minden ember számára nyomasztó. Hiába csinálunk mást, a háttérben ott van a tudat, hogy valami nincs teljesen befejezve. Minél fontosabb feladatot halogatunk, az annál nagyobb feszültséget kelt bennünk.

Ebbe a kategóriába tartoznak azok a személyes vagy üzleti kapcsolataink is, amelyek nem igazán működnek, de nincs erőnk elengedni őket.  Ennek számos oka lehet – a haragtól, a pénzen át, a tiszteletért folytatott harcig – de tény, hogy a múlthoz láncol minket.

• Habár a befejezetlen cselekvések felszámolása nagy önfegyelmet kíván, előnyei óriásiak. Erősíti az önbecsülést és energia szabadul fel, amit addig a be nem fejezett dolgok kötöttek le.

• Ha személyről van szó – a saját érdekünkben – jobb elengedni, aminek lejárt a szavatossága. Nem lehetünk addig a saját érzelmi életünk urai, amíg valaki mástól várunk valamit. Abban a pillanatban, mikor úgy döntünk, hogy befejeztük az ügyet és már semmit nem akarunk az illetőtől, szabaddá válunk.

A cikk hamarosan folytatódik... 

Felhasznált irodalom: Brian Tracy: Maximális teljesítmény

Képek forrása: pinterest.com