Ha nem olvastad volna a az 1. részt, akkor ide kattintva megteheted! 

A stressz további okai:

4. Félelem a kudarctól – Alapvető és gyermekkorból származó érzés, ami valamilyen szinten mindenkiben megvan. Bizonyos fokig hasznos, mert előrelátóvá tesz minket, de ha valaki túlságosan fél, annak bénító hatását minden életterületén érzékelni fogja. Megjelenik bizonytalanság, határozatlanság, idegesség, félénkség formájában és azt suttogja a fülünkbe, hogy „Nem vagy rá képes!”.

Az IBM alapító szerint, aki sikert akar, annak meg kell dupláznia a kudarcainak számát. Sokan hajlamosak vagyunk rá, hogy elfelejtsük, a kudarc nem végleges. Általa vagyunk képesek a fejlődésre, a következő szint elérésére. Az egyetlen dolog, amit a kudarctól való félelem hozhat számunkra, hogy az egész életünket sikertelenül éljük le.

• Az első, amit tehetünk, hogy elkezdünk közeledni a félelmeink felé. Lehet őrülten hangzik, de ha nem nézünk szembe egy félelmet keltő személlyel vagy helyzettel, a félelem egyre inkább nőni fog. Próbáljunk meg kihívásként tekinteni rá!

• Tedd fel magadnak a kérdést: Ha egyáltalán nem félnék, hogyan cselekednék? Aztán pedig csináld meg! Ha képes vagy irányítani a cselekedeteidet, az érzéseidet is képes leszel uralni! Gondold végig, hogy „Mi lehet a legrosszabb, ami történhet?” és „Mi lehet a legjobb, ami történhet?” Gyakran az elképzelt legrosszabb kimenetel nem is olyan szörnyű, a legjobb dolog pedig távlatokat nyithat az életünkben.
  
  

5. Félelem az elutasítástól – Ez a görcsös ragaszkodás ahhoz, hogy mások jó véleménnyel legyenek rólunk. Ez egy tanult vonás, amely gyermekkorban alakul ki, amikor a szülők feltételhez kötik a szeretetüket. Ilyenkor a szülő csak akkor mutatja ki az érzelmeit és az egyetértését a gyermek iránt, ha az azt teszi, amit a szülő akar vagy helyesnek vél. Ez végül egy soha meg nem valósult „elismerési vágyban” nehezíti meg a felnövekvő gyermek életét. Aki így nő fel, sajnos bizonytalan lesz a saját értékét illetően. Sosem érzi azt, hogy úgy jó, ahogy van, hogy már eleget tett és eleget teljesített. Gyakran élhet át dühöt, türelmetlenséget, ingerültséget és válhat munkamániássá.

• Ha magunkra ismertünk, akkor érdemes a beismeréssel kezdeni. El kell fogadni és meg kell gyászolni, hogy nem kaptuk meg azt az érzelmi támogatást, amire szükségünk lett volna. (Ez gyakran hosszadalmas, és hasznos lehet szakszerű segítséget is kérni hozzá.) Viszont nem szabad elfelejteni, hogy a szüleink a tőlük telhető maximumot nyújtották és a legtöbbet tették értünk, amire képesek voltak.

• Érdemes lehet megtanulni lazítani, és elfogadni önmagunkat úgy, ahogy vagyunk. Ebben sokat segíthetnek relaxációs és meditációs technikák, valamint az önismereti csoportok vagy tréningek.

• Beszéljünk róla! Osszuk meg az érzéseinket szeretteinkkel! Az, hogy valaki meghallgat, már önmagában sokat segíthet, és oldhatja a bennünk lévő feszültségeket.

6. A tagadás – Amíg tagadunk egy helyzetet, egy problémát, addig nem kell szembenéznünk vele és mentesülünk a negatív érzelmektől. Ha tagadásban élünk, akkor nem vagyunk hajlandóak szembenézni az élet kellemetlen tényeivel, azzal, hogy vannak olyan életterületeink, ahol nincs minden rendben. Ha azt színleljük, hogy nincs semmi baj, annak álmatlanság, fejfájás, emésztési zavarok, depresszió, pszichoszomatikus betegségek lehetnek a következményei. Megjelenhet a félelem a kínos helyzetektől és a méltóság elvesztésétől is.

• Itt be kell látni, hogy sajnos nincs más megoldás, mint farkasszemet nézni a problémával. Ha nem tesszük meg, súlyos árat kell érte fizetnünk, de ha végigcsináljuk, magabiztosság, kompetencia, önállóság érzés lesz a jutalmunk. Tegyük fel a kérdést, hogy „Mi van az életemben, amivel félek szembenézni?”, és válaszoljunk rá őszintén!
  
  

7. A düh – A düh érzését rengeteg dolog kiválthatja: fájdalom, tehetetlenség, ha úgy érezzük, valaki megbántott minket, tisztességtelenül bánt velünk, esetleg ki akart használni. Beindíthatja a félelem, hogy elveszítünk valamit, vagy az, ha az emberek nem úgy viselkednek, ahogy mi vártuk. Ha áldozatként tekintünk magunkra, a düh természetes reakció.

• A harag érzésével azért nehéz mit tenni, mert ösztönösen meg akarjuk magunkat védeni. A visszacsapásra civilizált társadalmakban azonban ritkán van mód. Ennek három legfőbb oka van:
   
  • Lehetetlen a visszavágás. Ha valaki megkarcolja a kocsid és nem hagyja meg az elérhetőségét, nem tudsz mit tenni.
    
    
  • A visszavágást a társadalmi együttélés szabályai általában gyermekkortól kezdve tiltják. Lehetünk dühösek a főnökünkre, de ezt magunkban kell tartani.
    
    
  • Gyakran nem is tanácsos a visszavágás. Ha mondjuk egy birkózó megjegyzést tesz ránk az edzőteremben, nem biztos, hogy jól járunk, ha válaszolunk rá.

Viszont a düh, amit nem tudunk levezetni, kibillenti a szervezetet az egyensúlyából. Rosszabb esetben családunkon, barátainkon, beosztottainkon fogjuk levezetni, akik nem szolgáltak rá erre a viselkedésre.

• Selye János szerint négy formában engedhetünk szabad utat a dühünknek: ha ütünk, ha rúgunk, ha harapunk, vagy ha sikítunk. Bármilyen sportág megteszi, ahol ütni vagy rúgni kell: kézilabda, kosárlabda, röplabda, tenisz, golf, billiárd, foci. Az olyan sportok, amelyekben nincs ilyen fajta kontaktus (futás, kerékpár, úszás), nem segítenek levezetni a dühöt. Nem akarok Selyével vitatkozni, de szerintem ezek is jobbak a semminél. Evéssel akkor csökkenthető a düh, ha sokat kell rágni. Így én javaslom, hogy mindig legyen nálunk egy csomag rágógumi! Ha pedig sikítani támad kedvünk, tegyük azt egy kispárnába, vagy egy elhagyatott területen. Személy szerint én még a sírást is idesorolnám, mert mindenképp feszültségcsökkentő hatása van.

A stresszt kezelni, jól kezelni – nem egyszerű, de forrása alapján beazonosíthatjuk és felhasználhatjuk a legjobb módszereket, amelyek segítségünkre lehetnek. Érdemes alkotó és kreatív módon tekintenünk a világra. Meglátni a lehetőséget ott, ahol más csak problémát lát. Tegyük fel magunkat a következő kérdéseket: „Mit tanulhatok ebből?” „Hogyan tudnám ezt a javamra fordítani?”, mert ez a kulcsa annak, hogy ne áldozatként, hanem hatékony, tenni tudó és akaró, kompetens ember mosolyogjon vissza ránk a tükörből.

Felhasznált irodalom: Brian Tracy: Maximális teljesítmény

Képek forrása: pinterest.com