Az utóbbi időben nagyon sokszor jutott eszembe az a fogalom, hogy méltóságteljesség. Egyáltalán mit jelent ez a kifejezés? Mikor mondjuk magunkról, hogy méltóságteljesek vagyunk? Ez egy állapot, tulajdonság vagy személyiségjellemző? Mivel lehetne szimbolizálni? Milyen arckifejezés, milyen érzelem társul hozzá? Ilyen, és 
ehhez hasonló kérdésekre kerestem a választ, és mielőtt tovább olvasol, azt javaslom, Te is gondold végig, hogy neked milyen benyomások, emlékek, képek jutnak róla eszedbe! (Neked, és nem a googlenak :) ! )
Nekem először egy kép villant be erről a kifejezésről. Egy uralkodó vagy király egy trónszékben. Olyan uralkodó, aki szorgalmával, alázatos tanulással, kitartással, (sárkányok legyőzésével) kiérdemelte a trónt, és bölcsességgel vezeti a birodalmat. Méltónak lenni valamire, azt jelenti kiérdemelni, megérdemelni.
Ha hétköznapi emberekről beszélünk, a méltóságteljesség megnyilvánul egy belső békében, 
kiegyensúlyozottságban. A méltóságteljes ember nyugalmat áraszt magából. Ez abból adódik, hogy a bölcsességéből fakadóan, tudja mikor, mit kell tenni, mit kell mondani, hogyan kell reagálni. Tisztában van saját képességeivel, hatalmával és javaival. Ennek ellenére, nem él vele vissza, és nincs szüksége arra, hogy villogjon vele, vagy arra, hogy kirakja a facebookra.
Tulajdonképpen kinek van szüksége arra, hogy hangoztassa, vagy mutogassa mit ért el az életben (mert, ez ugye nem túl méltóságteljes)? Leginkább azok az emberek csinálják ezt, akiknek szükségük van visszajelzésre. Azért ordít a zene a lehúzott ablaknál, és azért pakolnak fel száz képet arról, milyen helyen nyaraltak, ettek, kávéztak, milyen házuk és kocsijuk (barátjuk, barátnőjük, gyerekük) van, mert elismerésre, dicséretre vágynak és arra, hogy mások irigyeljék azt, ami nekik már megvan.
Tehát a méltóságteljes embereknek nincs szüksége mások megerősítésére vagy külső visszajelzésére. Van önbecsülésük, tisztelik, elfogadják és szeretik magukat. Ez az önszeretet azonban nem keverendő össze az
önimádattal. Az önimádó embert nem érdekli más, úgy akar középpontban lenni, hogy nem ad cserébe semmit. Jó példa erre a Nap. Ő áll a naprendszerünk középpontjában, ő a központi csillag, de ő tartja pályán a planétákat és ő tart minket, embereket életben. Aki önimádó, központi feketelyuk akar lenni. Valószínűleg az ilyen emberek sosem kaptak olyan melegséget és szeretetet, amitől felfedezték volna, hogy Napként is világíthatnának.
A méltóságteljes embereknek tartásuk van. Ez a tartás több szinten is megjelenik: fizikailag, lelkileg és szellemileg egyaránt. Egyenes a hátuk, egyenesen járnak. Megtartják magukat és megtartanak másokat. (Ahogy a Nap is pályán tart, és életben tart). Van kitartásuk. Nem rossz értelemben véve pedig távolságtartóak.
Ez a távolságtartás megjelenhet egyfajta kívülállásban. Méltóságteljesnek lenni nem csak személyiségjegy, hanem tudatállapot. Annak a képessége, hogy felülről, magasabb perspektívából lássuk az helyzeteket. Ahogy egy jó uralkodónak is töb
b szempontból rá kell látnia az eseményekre, hogy igazságos, és jó döntéseket hozzon – úgy kívülállóként láthatunk rá legjobban egy rendszerre.
Ha hajlandóak vagyunk vállalni az eltévedést a sötét erdőben, a harcot a sárkányainkkal, kiállni a próbákat, a végén mindannyian megkaphatjuk a fele királyságot (aki nagyon pro, az egészet is :) ). Szerintem a méltóságteljes az az ember lehet, aki a benne élő királyfit vagy a királylányt már megkoronázta, bízik a bölcsességében, ezért inkább ráhallgat, nem pedig azokra, akiknek nem kell viselni a következményeket.
Nos, Te megérdemled a koronát?
A képek forrása:
http://favim.com/orig/201107/10/boy-cinderella-girl-love-prince-princess-Favim.com-100965.jpg
https://www.google.hu/search?q=dignity&safe=off&rlz=2C1CHMO_huHU0536HU0536&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ved=0ahUKEwjTgqyZj-fPAhXDNJoKHbd7BXoQ_AUICCgB&biw=1366&bih=613#safe=off&tbm=isch&q=king+and+queen+photography&imgrc=62yIrdcmJRmQ_M%3A
